Napjainkban - már egy éve, ha nem több - folyton ilyen-olyan válságról hallunk. Naponta olvashatunk a gazdasági krízisről, a lélektan területén erkölcsi krízisről beszélnek, és néha, mikor nagy felindulással sorolgatják a hiányállapotokban szenvedő területeket, meg-meg említik a politikát is.
De nem nagyon akad, olyan tévéműsor, hír, mely e utolsó kategóriában jelentkező problémákat taglalná, annak ellenére, hogy minden nap olvashatjuk, hogy a politikusokat támadják, lemondásra kényszerítik, gyakran a szavazók nagy része szélsőséges elveket valló pártokra adja le voksát, stb.
Azt hiszem, hogy e események hatására az emberek rájöttek, hogy baj van ezzel a politikai rendszerrel, és már elegük van belőle, sokan el se mennek szavazni, mások pedig megfontolatlanul állnak egyik vagy másik párt mellé.
A szavazók többsége tényleg megunta a sok hazudozó, ígérgető politikust, és már nem veszi komolyan a szavazásokat. Azt gondolom erre jó példa a reykjaviki választások eredménye.
Ez a tény azt hiszem elgondolkodtató. Az, hogy egy fél éves párt, amit heccből indít el egy humorista, megnyeri a polgármesteri választásokat, a demokrácia nyilvánvaló és szarkasztikus kritikája. Sőt az, hogy az emberek inkább szavaznak egy humoristára, mint egy politikusra, a politika csődjét jelenti.
Remélem, hogy ez elég jel a kevésbé érintett politikusok számára is, hogy valamit változtatni kell, mert a szavazók szívesebben adják le voksukat bármi új, ismeretlen, komolytalan pártra, mint a régiekre, amelyeket megunták, melyek eljátszották a becsületüket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése