Egyik legfontosabb kérdés az ember életében a "Miért?". Mikor kicsik voltunk és mindenre kíváncsiak, mindig ezt kérdezgettük szüleinktől, az óvónénitől, tanítónénitől, nagyszüleinktől, vagy bárkitől, aki épp jelen volt. Mindig tudni akartuk, hogy mi miért történik, és mit miért kell megtenni. A felnőttek az első kérdéseinkre még türelmesen válaszolgattak, de a negyedik, ötödik, már mélyebb kérdés után idegesen hallgattattak el, avagy azt mondták, hogy most erre nincs időm, esetleg - a legjobb esetben bevallották, hogy erre nem tudják a választ.
És valójában ezek a fontos kérdések az életben: azok, melyekre nem nagyon kap senki választ, ha az utcán sétálva egy szembejövőtől megkérdi; azok, amelyekről nem olvashatunk a Wikipédián, amelyekről nem szól egy TV show sem, és amelyekről sajnos leggyakrabban senki sem nyilvánít véleményt.
De a legszomorúbb talán nem is az, hogy ezekről az igazán fontos kérdésekről nem nagyon van szó ebben a világban, hisz ezek általában olyan kérdések, amikre mindenki maga kell válaszoljon, hanem az, hogy nagyon sokan vannak, akik felnőve egyáltalán fel sem teszik maguknak az ilyen típusú kérdéseket.
Vannak akik talán soha nem kérdezték meg maguktól, hogy miért is élnek, miért dolgoznak nap mind nap, vagy hogy miért idegesednek fel bizonyos témák elő hozatalakor.
Azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy és fontos dolog, amit a kicsiktől, gyerekektől tanulhatunk: hogy merjünk kérdezni, válaszok után kutatni, keresni a dolgok értelmét, egyre mélyebbre menni a világ és magunk megismerésében.
Ne mindig felszínesen, legyintve intézzük el az igazán fontos kérdéseket.
Azt hiszem, hogy ezt nem lehet jobban elmondani, mint ahogyan Angi Gabriella mondta:
"A világ megy egy fele, a mi dolgunk az, hogy menjünk másfele:befele."
2010. május 29., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése