A viccpárt iróniája...

Napjainkban - már egy éve, ha nem több - folyton ilyen-olyan válságról hallunk. Naponta olvashatunk a gazdasági krízisről, a lélektan területén erkölcsi krízisről beszélnek, és néha, mikor nagy felindulással sorolgatják a hiányállapotokban szenvedő területeket, meg-meg említik a politikát is.

De nem nagyon akad, olyan tévéműsor, hír, mely e utolsó kategóriában jelentkező problémákat taglalná, annak ellenére, hogy minden nap olvashatjuk, hogy a politikusokat támadják, lemondásra kényszerítik, gyakran a szavazók nagy része szélsőséges elveket valló pártokra adja le voksát, stb.

Azt hiszem, hogy e események hatására az emberek rájöttek, hogy baj van ezzel a politikai rendszerrel, és már elegük van belőle, sokan el se mennek szavazni, mások pedig megfontolatlanul állnak egyik vagy másik párt mellé.

A szavazók többsége tényleg megunta a sok hazudozó, ígérgető politikust, és már nem veszi komolyan a szavazásokat. Azt gondolom erre jó példa a reykjaviki választások eredménye.

Ez a tény azt hiszem elgondolkodtató. Az, hogy egy fél éves párt, amit heccből indít el egy humorista, megnyeri a polgármesteri választásokat, a demokrácia nyilvánvaló és szarkasztikus kritikája. Sőt az, hogy az emberek inkább szavaznak egy humoristára, mint egy politikusra, a politika csődjét jelenti.

Remélem, hogy ez elég jel a kevésbé érintett politikusok számára is, hogy valamit változtatni kell, mert a szavazók szívesebben adják le voksukat bármi új, ismeretlen, komolytalan pártra, mint a régiekre, amelyeket megunták, melyek eljátszották a becsületüket.

Miért miértek...?

Egyik legfontosabb kérdés az ember életében a "Miért?". Mikor kicsik voltunk és mindenre kíváncsiak, mindig ezt kérdezgettük szüleinktől, az óvónénitől, tanítónénitől, nagyszüleinktől, vagy bárkitől, aki épp jelen volt. Mindig tudni akartuk, hogy mi miért történik, és mit miért kell megtenni. A felnőttek az első kérdéseinkre még türelmesen válaszolgattak, de a negyedik,  ötödik, már mélyebb kérdés után idegesen hallgattattak el, avagy azt mondták, hogy most erre nincs időm, esetleg - a legjobb esetben bevallották, hogy erre nem tudják a választ.

És valójában ezek a fontos kérdések az életben: azok, melyekre nem nagyon kap senki választ, ha az utcán sétálva egy szembejövőtől megkérdi; azok, amelyekről nem olvashatunk a Wikipédián, amelyekről nem szól egy TV show sem, és amelyekről sajnos leggyakrabban senki sem nyilvánít véleményt.

De a legszomorúbb talán nem is az, hogy ezekről az igazán fontos kérdésekről nem nagyon van szó ebben a világban, hisz ezek általában olyan kérdések, amikre mindenki maga kell válaszoljon, hanem az, hogy nagyon sokan vannak, akik felnőve egyáltalán fel sem teszik maguknak az ilyen típusú kérdéseket. 

Vannak akik talán soha nem kérdezték meg maguktól, hogy miért is élnek, miért dolgoznak nap mind nap, vagy hogy miért idegesednek fel bizonyos témák elő hozatalakor.

Azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy és fontos dolog, amit a kicsiktől, gyerekektől tanulhatunk: hogy merjünk kérdezni, válaszok után kutatni, keresni a dolgok értelmét, egyre mélyebbre menni a világ és magunk megismerésében.

Ne mindig felszínesen, legyintve intézzük el az igazán fontos kérdéseket.

Azt hiszem, hogy ezt nem lehet jobban elmondani, mint ahogyan Angi Gabriella mondta:
"A világ megy egy fele, a mi dolgunk az, hogy menjünk másfele:befele."

Mesterséges élet avagy a genetikáról

Nemrégiben a következő cikket olvastam. Ahogy elkezdtem olvasni valami büszkeség töltött el, hogy az emberiség már mennyire fejlett, hogy nem hiába kutatunk, hanem eredményeket is érnek el. Aztán olvasom, hogy üzemanyag előállítására szeretnék hasznosítani a módszert, olyan baktériumokat előállítva, melyek üzemanyagot termeljenek. "Na jó" - gondoltam. Végül is szükség van üzemanyagra, legalább akkor nem kell többet annyit háborúzni a kőolajért.

Idáig még oké. Van egy sikeres felfedezés. Habár jobb lenne a megújuló energiaforrások használata, létre akarnak hozni valami üzemanyagképző baktériumokat, de legalább nem fognak annyian meghalni a háborúk miatt. Gondoltam, hogy végre valami kis béke van a világban, és nem minden, amibe sok pénzt fektetnek, mások leigázására irányul.

Természetesen be kellett ismernem a cikk végigolvasása után, hogy naiv voltam. "Hát persze" - csaptam a homlokomra. Biológiai fegyver, így már minden érthető. Persze, hogy így már az AEÁ-nak is érdeke lehet a génprogramozás.

Mégis remélem, hogy ha a pénz már úgyis a háborúra fordítódik, legalább véletlenül valami humánus célokat szolgáló eredménye is lesz e sikernek.