Mesterséges élet avagy a genetikáról

Nemrégiben a következő cikket olvastam. Ahogy elkezdtem olvasni valami büszkeség töltött el, hogy az emberiség már mennyire fejlett, hogy nem hiába kutatunk, hanem eredményeket is érnek el. Aztán olvasom, hogy üzemanyag előállítására szeretnék hasznosítani a módszert, olyan baktériumokat előállítva, melyek üzemanyagot termeljenek. "Na jó" - gondoltam. Végül is szükség van üzemanyagra, legalább akkor nem kell többet annyit háborúzni a kőolajért.

Idáig még oké. Van egy sikeres felfedezés. Habár jobb lenne a megújuló energiaforrások használata, létre akarnak hozni valami üzemanyagképző baktériumokat, de legalább nem fognak annyian meghalni a háborúk miatt. Gondoltam, hogy végre valami kis béke van a világban, és nem minden, amibe sok pénzt fektetnek, mások leigázására irányul.

Természetesen be kellett ismernem a cikk végigolvasása után, hogy naiv voltam. "Hát persze" - csaptam a homlokomra. Biológiai fegyver, így már minden érthető. Persze, hogy így már az AEÁ-nak is érdeke lehet a génprogramozás.

Mégis remélem, hogy ha a pénz már úgyis a háborúra fordítódik, legalább véletlenül valami humánus célokat szolgáló eredménye is lesz e sikernek.