Miről is szól...

Valójában mit is akar ez a blog leírni, mi is a tartalma?


Amint a cím is mutatja, arról lenne szó, hogy bizonyos dolgokat feljegyeztem. De miket?


Jó kérdés... Minden olyat, amit méltónak találtam a kedves Olvasóval való megosztásra. Valójában mindent ami az életről szól, napjainkról szól, bármit, aminek szerintem értékes üzenete van, amire megéri odafigyelni, ami elgondolkodtató.


Remélem a Látogató is értékesnek és hasznosnak találja majd azt, ami erre a blogra felkerül.

2010. június 10., csütörtök

Türelem rózsát terem...

Türelem rózsát terem - szokták mondani, ha az ember türelmetlenkedik. Azaz a türelem mindig meghozza az eredményét. De vajon mikor? Percek, órák, napok, évek, évtizedek alatt? Meddig várjunk, és hogyan, mit tegyünk e várakozás alatt?

Elültetünk egy magot, és várjuk, hogy keljen ki. Várjuk, hogy a rózsa kikeljen, kihajtson. De van egy pár dolog, amire oda kell nagyon figyelni ilyenkor...

Például öntöznünk kell minden nap a magot kitartóan. Meg kell tisztítanunk a körülötte levő földet a fejlődést akadályozó gyomoktól. És türelemmel kell várnunk...



Tehát naponta, vagy mindenképp rendszeresen foglalkozni kell az elültetett maggal, hogy annak fejlődését lehetővé tegyük. Emellett tudnunk kell, hogy milyen eredményre várunk, mert ha nem tudjuk ezt, a gyomot rózsának képzelve lehet, hogy azt neveljük fel, s csak hosszú idő múlva jövünk rá, hogy csak az időt vesztegettük. És mindezt kitartóan kell tennünk, amíg a növény kihajt...

De mi van, ha várjuk és várjuk, de nem hajt ki, ha vártunk már rá két hetet és még mindig egy hajtás sem mutatkozik? Mi van, ha kétségbeesünk, hogy hiába volt a sok gondoskodás, befektetés, mert nincs semmi eredménye?

Ilyenkor csakis egy megoldás van... Ki kell venni a magot a földből és meg kell nézni, hogy csírázik-e, vagy esetleg egy halott magról van szó. Ha a mag csírázik természetesen vissza lehet tenni, és türelmesen - türelmesebben, mint eddig - várni kell a hajtás földből való kitörését és továbbra is gondosan kell ápolnunk a növénykét, míg meg nem terem a rózsa.

De mit tegyünk, ha a mag halott, esetleg el is rothadt? Ha látjuk, hogy ebből már nem lesz rózsa?

Ilyenkor, sajnos nincs már nyilvánvaló lépés. Itt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ültet-e újabb magot, vagy nem. Ha tényleg nagyon szeretnénk a rózsát, ha az számunkra fontos, és úgy gondoljuk, hogy megéri a fáradtságot, akkor újat kell ültetni, újra próbálkozni kell. De ha ez csak egy hóbort volt, egy futó gondolat, és nem is annyira fontos már, ha le tudunk róla mondani, akkor esetleg nem kell újat ültetnünk. Mindenképp ez a legnehezebb döntés. Sőt esetleg lehet, hogy már tizedszer ültetjük a magot, vagy lehet, hogy a rózsa már ki is kelt, de épp virágzás előtt elpusztult.

Vajon van még erőnk újrakezdeni? Ilyenkor vajon látjuk az egésznek az értelmét? Vajon megéri? Vajon tényleg ennyire fontos a rózsa?

Ezek azok a kérdések, miket mérlegelve el kell döntenünk, hogy még próbálkozunk, vagy feladjuk. Egyik se könnyebb a másiknál, de bármelyik út, ha megfontolatlanul választottuk, tönkre teheti életünket. Egyrészt az, hogy nem ismertük fel a rózsa fontosságát, és ezért egy óriási kincsről maradtunk le, másrészt azért, mert minden időnket rászánjuk a rózsa nevelésére, és nem marad másra időnk illetve energiánk. A kettő közt mérlegelni nagyon nehéz, de ez a mi feladatunk. Eldönteni, hogy mi mennyire éri meg, és aszerint cselekedni...

A türelem mindenképp rózsát terem, csak nem biztos hogy nekünk lesz elegendő türelmünk, vagy időnk kivárni azt, és nem biztos, hogy megéri kivárni azt...de az is biztos, hogy egy nekirugaszkodásból nem fognak az igazán fontos dolgok összejönni...az értékekért mindig n agyon keményen meg kell küzdeni, sok próbát kell kiállni, és kudarc esetén újra és újra neki kell kezdeni.

2010. június 1., kedd

A reklámok világa

Napjainkban folyton találkozunk reklámokkal. Szerintem jó lehet tudni róluk egyet-mást, legalább annyit, hogy miként működnek. Itt osztok meg veletek egy rövid bemutatást, dolgozatot a reklámokról, amit pár napja írtam:



Hogy a reklámok célja mi, azt nem kell sokat elemezgetni. Nyilvánvaló, hogy a vevők befolyásolása olyan irányba, hogy ezek a megfelelő (reklámozott) terméket válasszák.
Mivel napjainkban - e fogyasztói társadalomban -nagyon nagy a választék, és kevés az idő a választásra, így a reklám célja az, hogy a vásárló reflexszerűen, gondolkodás nélkül a megfelelő terméket válassza.
Amivel ezt el lehet érni, az a pszichikum heurisztikus - találgatásos, korábbi tapasztalatok felhasználásával történő - feladatmegoldó, döntéshozó módszere.
Ez azt jelenti, hogy az egyén, mivel nincs ideje gondolkodni, korábbi tapasztalatok - reklámok - alapján dönt, nem tudatosan.
Tehát a reklám tulajdonképpen azt kell elérje, hogy amikor a vásárló egy termékcsoportra gondol, a kívánt márka jusson eszébe, és azt is vásárolja meg.
Mivel e döntés - tudattalan döntés - is gondolkodás nélkül megy végbe, a cél az, hogy az érzelmekre, és ez által a tudatalattira  hassanak a reklámok.
Egy egyént naponta kb. 4-5000 reklámszerű impulzus ér, így egy jó reklámnak igazán figyelemfelkeltőnek kell lennie, ahhoz, hogy komoly hatást gyakoroljon a vásárlóra. És a figyelem felkeltése után valami pozitív érzetet - nem feltétlenül értéki, jellemzői szempontból, de a márka ismeretének, elismerésének szempontjából pozitív - kell az egyén pszichikumába vésnie, ami összekötődjön a márkanévvel.
Figyelemfelkeltésre nagyon sok módszer ismeretes, de mindegyik arra van alapozva, hogy egy észleleti kép hatására magára vonja a figyelmet. Ilyen célból gyakran használnak virító színeket, a rádió- vagy tévéreklámok gyakran hangosan kezdődnek. E módszerek mellett sok más bizonyos egyén- illetve fajfenntartási ösztönökre alapoz. Ilyenek a veszélyérzetet keltő, nyugtalanító, szokatlan bevezetések, szexuális töltetre alapozott üzenetek, illetve a kisbabák - utódok - által figyelmet felkeltő részletek.
Miután e figyelmet felkeltették, valami maradandó üzenet, képzet által kell a terméket az első helyre emeljék a hasonló áruk rangsorában - mindezt persze a néző, olvasó, hallgató pszichikumában -. Ezt legtöbbször merész kísérletek - áfonyalekvár folt kimosása egy trikóból, vízcső elvágása késsel, stb. - illetve nem egészen megalapozott érvelés, azaz csúsztatás által érik el. E utóbbi módszer hatékonyságának növeléséhez a reklámok általában fel is vannak gyorsítva kb. 115-125%-ra, hogy a befogadó ne tudja átgondolni az érvelést, és esetleg hibát találni benne. Ez által a vásárló agyában az marad meg, hogy a termék hasznossága jól meg van indokolva, s így habár semmi értelmét nem látja  a terméknek, megvásárolja azt, illetve a többi hasonló kategóriába tartozó áruval szemben előnyben részesíti.
Ezek után, hogy a vásárló pszichikumába a termék össze van kapcsolva a kívánt érzettel, és kategóriájában az első helyen áll, már csak az következik, hogy a fogyasztó megvegye a terméket. Ebben a fázisban is fontos szerepe van a reklámnak pontosabban a reklám felidézésének, amit a gyártók a csomagolás által segítenek elő, így a vásárlóban katalizálva a heurisztikus - tudatosság nélküli - döntés meghozatalát.
Ezek után nyilvánvaló, hogy miért nem kell túl sokat gondolkodnunk vásárlás közben, és hogy miért telik meg a bevásárlókosár szinte észrevétlenül; sőt az is, hogy miként dönt a tudatalattink helyettünk korábbi tapasztalataink alapján.


Úgyhogy amennyire lehet óvakodjunk a reklámoktól, mert megszüntetik döntéseink szabadságát.