Elültetünk egy magot, és várjuk, hogy keljen ki. Várjuk, hogy a rózsa kikeljen, kihajtson. De van egy pár dolog, amire oda kell nagyon figyelni ilyenkor...
Például öntöznünk kell minden nap a magot kitartóan. Meg kell tisztítanunk a körülötte levő földet a fejlődést akadályozó gyomoktól. És türelemmel kell várnunk...
Tehát naponta, vagy mindenképp rendszeresen foglalkozni kell az elültetett maggal, hogy annak fejlődését lehetővé tegyük. Emellett tudnunk kell, hogy milyen eredményre várunk, mert ha nem tudjuk ezt, a gyomot rózsának képzelve lehet, hogy azt neveljük fel, s csak hosszú idő múlva jövünk rá, hogy csak az időt vesztegettük. És mindezt kitartóan kell tennünk, amíg a növény kihajt...
De mi van, ha várjuk és várjuk, de nem hajt ki, ha vártunk már rá két hetet és még mindig egy hajtás sem mutatkozik? Mi van, ha kétségbeesünk, hogy hiába volt a sok gondoskodás, befektetés, mert nincs semmi eredménye?
Ilyenkor csakis egy megoldás van... Ki kell venni a magot a földből és meg kell nézni, hogy csírázik-e, vagy esetleg egy halott magról van szó. Ha a mag csírázik természetesen vissza lehet tenni, és türelmesen - türelmesebben, mint eddig - várni kell a hajtás földből való kitörését és továbbra is gondosan kell ápolnunk a növénykét, míg meg nem terem a rózsa.
De mit tegyünk, ha a mag halott, esetleg el is rothadt? Ha látjuk, hogy ebből már nem lesz rózsa?
Ilyenkor, sajnos nincs már nyilvánvaló lépés. Itt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ültet-e újabb magot, vagy nem. Ha tényleg nagyon szeretnénk a rózsát, ha az számunkra fontos, és úgy gondoljuk, hogy megéri a fáradtságot, akkor újat kell ültetni, újra próbálkozni kell. De ha ez csak egy hóbort volt, egy futó gondolat, és nem is annyira fontos már, ha le tudunk róla mondani, akkor esetleg nem kell újat ültetnünk. Mindenképp ez a legnehezebb döntés. Sőt esetleg lehet, hogy már tizedszer ültetjük a magot, vagy lehet, hogy a rózsa már ki is kelt, de épp virágzás előtt elpusztult.
Vajon van még erőnk újrakezdeni? Ilyenkor vajon látjuk az egésznek az értelmét? Vajon megéri? Vajon tényleg ennyire fontos a rózsa?
Ezek azok a kérdések, miket mérlegelve el kell döntenünk, hogy még próbálkozunk, vagy feladjuk. Egyik se könnyebb a másiknál, de bármelyik út, ha megfontolatlanul választottuk, tönkre teheti életünket. Egyrészt az, hogy nem ismertük fel a rózsa fontosságát, és ezért egy óriási kincsről maradtunk le, másrészt azért, mert minden időnket rászánjuk a rózsa nevelésére, és nem marad másra időnk illetve energiánk. A kettő közt mérlegelni nagyon nehéz, de ez a mi feladatunk. Eldönteni, hogy mi mennyire éri meg, és aszerint cselekedni...
A türelem mindenképp rózsát terem, csak nem biztos hogy nekünk lesz elegendő türelmünk, vagy időnk kivárni azt, és nem biztos, hogy megéri kivárni azt...de az is biztos, hogy egy nekirugaszkodásból nem fognak az igazán fontos dolgok összejönni...az értékekért mindig n agyon keményen meg kell küzdeni, sok próbát kell kiállni, és kudarc esetén újra és újra neki kell kezdeni.
Bejegyzések
